A Kisfiú és a hősbélyeg

Kisfiúék háza táján múlóban volt a tél, közeledett a tavasz. Nem egészen tudott napirendre térni effölött mesénk ifjú hőse: csizmában akart az udvarra menni, szánkózásra, és hóember építésre vágyott. Sokat álldogált az ablakban, és várta a hóesést. Nem akarta elhinni a szüleinek, hogy arra még sokat kell várnnia.
Bezzeg a szülei már nagyon várták melegebb időt. Tervezgették, merre kirándulnak majd a gyerkekkel, mekkorákat sétálnak a szőlőhegyen, mi jót főznek a bográcsban szabadtűzön. Szerették volna, ha a gyereek játszóhelyét nem a száradó ruhák foglalják el, ha Kisöcsi a délelőtti napsütésben pihengethetne a friss levegőn. Tudták előre,hogy a Kisfiú sok időt fog az udvaron tölteni. szerették volna, ha talál is magának elfoglaltságot. Bár nincs olyan kisgyerek, aki ne találna mindig valami remek játékot az udvaron. Egy vödör víz, egy marék kavics, egy jó kis pocsolya, de még a száradó ruhák is önfeledt játéklehetőséget rejtenek.
A kisfiú, már karácsonyra kapott egy fantasztikus, sárga futóbiciklit. Akkor még nem ért le a lába egészen a földi, ha a nyeregre ült, de mostanra az idő megoldotta ezt a problémát.
Egyik nap a Kisfiú anyukájával tarott, aki teregetni indult az udvarra. Kitoltás Kisöcsit is, hogy napozhasson egy kicsit a babakocsiban. Anya teregetett, ő pedig futkosott, kiáltozott, mókázott. Bebújt a ruhák alá, futtatta a kutyákat. Amikor egy alkalommal anya épp bevitte a megszáradt ruhákat, és pakolászott egy kicsit benn, a Kisfiú felpattant a futóbringára. Bizonyára nagyon lendületesen indult neki a kertnek, mert Nagymama keserves sírásra lett figyelmes. Anyuka is sietett megnézni mi is a probléma. Szerencsére komoly sérülés nem történt. Bejöttek, megnézték a fájó részt a pici, izmos combocskán.
-Itt bizony szép kék lesz holnapra- mondta anya
-Ne legyen!-zokogta a kisfiú
-De hisz az lesz a hősbélyeged, egy igazi lovagnak mindig van belőle néhány.
-Miért?-Hüppögte már nyugodtabban a kis sebesült.
-Hogy mindig emlékeztessenek arra, hogy egy igazi hős vagy! Megszámoljuk hány van eddig?
-Igen!- mondta ekkor már kiváncsian csillogó szemekkel a Kisfiú.
Alaposan mevizsgálát a kis testecsét, tetőtől talpig. Több mint tíz hősbélyeget számláltak össze. Voltak régebbiek, újabbak, kisebbek nagyobbak. Egy szó mint száz, pár perccel később, a Kisfiú újra kinn szaladgát az udvaron, és nagyon büszke volt arra, hogy igazán sok hősbélyeget gyűjtött már össze. Bár azért megemlítem azt is, hogy mielőtt kiszalad, még visszakáltott:
-Talán egy ideig elég lesz ennyi hősbélyeg, ma már inkább nem gyűjtök többet.- és ennek megveleően óvatosabban folytatta a játékot.