Kis esti bábjáték-3 A mese

Szent György legenda

Mi Györgyünk

A gonosz mindenhol, mindig igyekszik magának mennél nagyobb teret hódítani. Nem volt ez régen se máshogy. Történt azonban egyszer, ezer-hétszáz évvel ezelőtt, hogy egy város mellett elterülő tengernagy tóban a gonosz egy sárkány képében öltött testet. Nagy étvágya, feneketlen gyomra, és könyörtelensége nagy veszteséget okozott a népnek. Eleinte minden nap egy bárányt áldoztak számára. Egy idő után azonban már nem volt több bárány. A sárkány pedig szüntelenül, nap-nap után követelte magának a bőséges eleséget. A nép pedig nem tehetett mást, mint ember-áldozatot adott a végtelen félelmet és reménytelenséget jelentő fenevadnak. Minden reggel sorsot húztak, kinek kell életét áldoznia a közösségért.
Gyász borult a tájra. Fogyott a nép, és a lélek. Egyik nap a király lányára mutatott a sors kegyetlen ujja. A királyt és a leányt is kétségbeesés fogta el. Daliás vőlegényről, hét országra szóló lakodalomról, unokákról, boldogságról álmodtak ezidáig. Ma pedig a város átka eléri a királyi családot is. A király-lánynak nem volt választása, elindult a tó partjára.
A város lakói végtelen fájdalmukban észre sem vették, hogy ma valahogy a nap is fényesebb, és melegebb mint máskor. Volt valami, ami a szívekig hatolhatott volna, ha nem keményítette volna meg azokat az állandó veszteség fájdalma. Amint a lány könnyeit potyogtatva elért élete utolsó útjának céljához, egy daliás vitézt pillantott meg, fehér lovon közeledni.
-Miért búsulsz te szépséges leány?- kérdezte a lovag.
-Hogy ne sírnék, hisz ma bealkonyodik ifjú életem napja - és töviről hegyire elmesélte a falu sorsát. Hogyan emészti fel a gonosz az utolsó élő remélő lelket is az egykor virágzó, növekvő országban.
-Egyet se búsulj! - felelte a herceg - megmentelek én téged, és egész népedet ettől az átoktól!
-Jaj, dehogy vagy te képes ilyen nagy tettre, menekülj inkább, ha kedves az életed! Sok ifjú veszett már oda mikor megpróbálta elpusztítani a fenevadat.
A leány ekkor még nem tudhatta, hogy a lovag, ki előtte állott, nem egy hétköznapi lovag csupán. Az ki őt küldte hatalmasabb minden gonosznál, minden fájdalomnál. Kinek erejét ha kérjük a fájdalom és a gyász, a félelem és a szenvedés - ha mégoly hatalmas testet is ölt, mint egy sárkány - említésre méltatlan porszemmé zsugorodik csupán.
Amíg így beszélgettek, a sárkány egyszerre hatalmas ordítással, pokoli tűz kíséretében feltört a sötét vizű tóból. Amint azonban a lányra vetette volna magát, Szent György - mert ő volt a vitéz - sarkantyúba kapta lovát , neki rontott és lándzsájával keresztüldöfte. Életét azonban nem, csak erejét vesztette a fenevad. A lovag, övét kötötte a vergődő szörnyeteg nyakába. Így tértek vissza a faluba, a nép legnagyobb, félelmére és döbbenetére. A félelem azonban hamar bizakodássá változott. A tehetetlen sárkányt vezető György lovag ímígyen szólt:

- Krisztus küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a gonosz fenevadtól, aki népeteket pusztította. Ezért hát higgyetek Krisztus urunkban, térjetek meg, és vegyétek a keresztséget magatokra. Akkor a sárkánynak nem lesz többé hatalma rajtatok, és népetek újra növekedhet, gyarapodhat örömben és boldogságban.
Ettől a beszédtől a falul lakóinak szívében a félelem helyére a hit és hála költözött. Az egész város megkeresztelkedett, és ettől a naptól kezdve Krisztus szolgálatának ajándékai tették újra gyümölcsözővé mindennapjaikat. György pedig kihúzta kardját, és a gonosz bestia szívébe mártotta.
Ahol ez az eset történt templomot emeltek, hogy nemzedékről-nemzedékre emlékeztesse az ország lakóit: A reménytelenség és a gonosz ellen, a hit és Krisztus ereje az egyetlen fegyver.
Szent György pedig azóta is minden lovagnak és vitéznek őrizője, ki az igazság és a gyengék védelmére emeli fel kardját.

Kis esti bábjáték-2

Elkészült a bábom. Az első bábelőadás is megvolt. Mikor a jelen levő felnőtteket kérdeztem, hogy milyen volt, a legsokatmondóbb választ így hangzott: A gyerekek egy szó nélkül végignézték, és tapsoltak a végén:).
Ma este báboztunk. Olivér nagyon nagyon élvezte. Bábnak(még nincs neve) sokkal többet elárul, mint nekem. Hihetetlen milyen hatással van rá ez a játék. Énekeltünk, megbeszéltük hogy holnap sütün almáspitét. Megbeszélték, hogy az elmáspitébe kell alma, amit lereszelünk, kell liszt, cukor, mérleg, és tejföl. Na ebből kiderült, hogy almáspitét inkább anyukám süt, mert én tuti nem teszek semmibe tejfölt, de ez egy másik mese.
Báb kapott esti simogatást, énelektek együtt altatót, és az Ő kérésére még le is feküdt a gyermek.
Pár perce még elhangzott a kérdés, hogy Báb hol alszik, és amior azt mondtam hogy a fotelben, határozott elégedetlenség fogadta, mert neki is szüksége van ágyra. Sosem hittem, hogy egy ilyen mesemeglejenítő, látszólag eszköz így belopja magát, ennyire hamar a fiacskám szívébe. Még a végén féltékeny leszek:).

Végül néhány kép az előadásról. Figyelmes tekintetek Bábot is megtalálják, és felismerik:). Hamarosan egész fotósoroazat készül róla.

Holnap pedig kikerül a mese, amit előadtunk, mert mostmár egy igazi estimese nagyon hiányzik az oldalról.

Kis esti rituálé -1 (Ahogy anya szeretné)

Anya azt szeretné, ha 8-kor elkezdődne a fürdetés.
Fél óra locspocs után, pedig a gyermekek mosolyogva, együttműködve szállnának ki a kádbó, miután összeszedték a játékokat, flakonokat.
Gyors, hatékony öltözés után, mindenki szó nélkül menne az ágyába.
Meggyújtanánk az altatlós mécsest, illóolajjal. (a gyufát természetesen a Kisfiú fújja el)
Két mese, a szabadon választott könyvből
Ivás, amiről még anya is belátja, hogy kihagyhatatlan
Pár ének, ima, összebújás
Ez után esetleg még szólhat zene kazettán, vagy a gépről...
9, fél 10 körül pedig már két alvó gyerek, nyugalom és az esti teácskája vár rá ....

Rövid? IGEN... és épp ez a lényeg:).... azaz csak lenne...

Kis esti zene-2

Az égből pottyant Nagyapa

Egy estimesének is beillik az a történet, amivel ez a katezza hozzánk került, úgyhogy a teljes kép majd egy mese keretében tárulhat eléd, kedves Olvasó.
Még nincs egy hete, hogy a kazett nálunk van, azóta gyakorlatilag folyamatosan ez szól. Olivér már megtanulta megfordítani is a kazettát, ami nem tudom hogy jó hír-e, de tény. Énekelgeti a számokat, akkor is, ha épp nem szólnak.
Bennem régi emlékeket, dallamokat idéz a zene hallgatása, számára meg új gondolatok sokaságát hozza.
Szeplős Pötyi, és az ő Égből pottyant nagypapája remek helyekre utazik, és remek hősökkel találkozik. Sok mondókát mondanak, és csupa jót cselekednek. Személyes kedvencem, a Rongáló űzés, de Olivér inkább a Zakatolós, vonatos refrént kedveli.
A monodrámában Gelecsényi Sára alakítja Szeplős Pötyit, és a kazetta belső oldalán ezekkel a szavakkal szól a hallgatóhoz:

"Kedves Gyerekek
Ugye tudjátok, hogy a világon nincs hasznosabb intézmény egy nagyapánál. Sajnos, nekem nincs nagypapám. Pedig úgy kellene egy nagyapa, mint ez éhezőnek egy falat kenyér, vagy a szomjazónak egy pohár víz, vagy még annál is jobban!
És a nagyapa egyenesen az égből pottyant alá! Pont az orrom elé!
Hogy mi mindenre jó egy égből pottyant nagyapa, az Ilyen utca 7 és Olyan utca 37 között, a Majdnemtenger partján, az Egyiknagyonmagas és a Másiknagyonmagas hegycsúcs között, a Hűdemély szakadák fölött, azt most megtudhatjátok.

Sziszatok: a Szeplős Pötyi"

A darab Hárs László azonos c. művel alapján készült, amit szeretnék hamarosan beszerzni, hogy gazdagítsa gyermekkönyvtárunkat.

Kis esti bábjáték-1

Némi utánajárás után ma elkezdtem elkészíteni a saját bábomat, akivel remek mesejátékokat röktönözhetünk majd a gyerekeknek, nem csak esténként. Addig, amíg a nagy mű nem készül el, kesztyűbábkkal szoktunk szórakozni, nagy siekerrel. Saját kezüleg pedig készítettünk már fakanál báblokat is, amik szintén sok remek pillanattal ajándékoz meg minket a nap bármely szakában. Remek unaloműző lehet egy kis fantáziával a kocsiban. Fürdés közben, ha a gyermek nem akar hajat mosni, sokkal hatékonyabb, ha a báb mondja, mint ha anya mondja. Nem utolsó sorban, pedig tényleg játékká válik az élet.
Nem sok információt találtam az interneten bábkészítésről. Valójában egyetlen valamire való oldal volt, és van a segítségemre, Hell Krisztina bábkészítő blogja. Már pár levélváltáson is túl vagyunk. Mára érett meg bennem az összes információ annyira, hogy nekiálltam megformázni a fejet és a végtagokat.

A masszához kértünk az utca végi asztalos bácsitól faforgácsot, és tapétaragasztóval kevertük össze. A fej alapját egy 8 centis hungarocel kör adta, amibe mogyoróvesszőt szúrtam nyaknak, és mozgató botnak. Férjecském szerint nem vagyok egy szobrász, de szerintem remekül sikerült az arcocska.
Most még 3 napot száradnia kell...ami miatt eléggé izgulok, mert jó lenne ha az anyag súlyánál fogva nem deformálódna el. A garázsban váraja sorsát egy satuba fogva. Druggoljatok:)
Amíg várunk türelmesen az eredményre, legyen itt egy videó, Kriszti egyik darabjából. Nézzétek szeretettel.

Kis esti zene-1

Alice Csodaországban

Gyakran van szükség az esti olvasott, vagy csak mondott mese után még zenére is. Itt is gyakran az én ének hangom a legsikeresebb, de a türelmem, és kapacitásom nem mindig elegendő ehhez. Ilyenkor próbálok megfelelő zenét biztosítani a gyerkőknek, ami halkan szól, megnyugtatja, és álomba ringatja őket.
Ma este is éppen egy ilyen szól, míg én ezt a bejegyzést írom. Az Aliz Csodaországban musicelt választottam. Ebből gyakran énekelek én is, ismerik a dallamokat a gyermek. Nagyon szeretem azt a mesevilágot, ahova elrepíti a fantáziánkat. A szövegek még számomra is elgondolkodtatóak. Jó lenne tudni mit adnak egy 3 éves csemetének, és mit mozdít meg az ő fejében. Néha megesik, hogy nap közben előhoz egy egy gondolatot, amit hallott itt, ott, amott, és ez gyakran zenei élmény, és csak a dallamot lehet foszlányokból felismerni. Ilyenkor rádöbbenek, hogy milyen fantasztikus agya van a gyerekeknek, és mennyire tudatosan kell kiválasztanom a hatásokat amik érik. Nehéz felismerni, hogy nem fogom tudni mindentől megvédeni, de igyekeznem kell.
Kissél elkalandozott gondolataim után legyen itt egy videó a musicalból, az egyik kedvenc dalommal.

Végül a mai estén ismét meg kell állapítanom, hogy az altatáshoz mesésen sok türelemre van szükség, nekem meg varázslatra, hogy rendelkezzem elegendővel:).

Mijoko Macutani: Táró kalandjai a hegyek országában

Vannak esték, amikor vagy én érzem magam kevésnek ahhoz, hogy fejből meséljek, vagy gyerekem szeretne mást hallgatni, mint az én gondolataim. Az elmúlt időszakban megtapasztaltuk, hogy nem ideális a képes mesekönyveket alkalmazni ilyenkor. Sokkal jobban elalszik a bárki, ha saját gondolatainak képei peregnek előtte, akár csukott szemmel, mintha minden áron látni szeretné a mások által alkotott képeket.
Teljesen véletlenül került a kezünkbe ez a könyv, ráadásul csemeténk által, és kérte, hogy meséljünk belőle. Az eleje eléggé rémisztő... számomra. Nem pont ilyen mesét képzelnék el a gyermeknek, bár Jancsi és Juliska még mindig magasan veri a horror versenyt. A japán kultúrába vezeti a képzelet szárnyán repülő ifjú hallgatót. Vannak ördögök, sárkányok, népi hiedelmek, a kultúra sportja. Számomra a legérdekesebbek a hangutánzó szavak, melyekkel a magyar nép mesékben nem találkozhatunk. Izgalmas kulturális élményt nyújtott a könyv első perctől. Amikor a kezdeti, kicsit hát borzongató részen átkeveredtünk, egyre érdekesebb, izgalmasabb történetben találtuk magunkat. Fantasztikus volt látni, hogy mennyire leköti a fiúcskát, és hogy hogyan költözik Táró, a mese hőse az egész nap eseményeibe. Néha kérdezgette, hogy mi történt a Vörös Ördöggel, vagy megállapította, hogy nem csak az ördögök szoktak dobolni. Estéről-estére nyomon követte a történetet, ehhez nem fér kétség. Nem utolsó sorban mi sem untuk, hogy ugyanazt kell mesélni estéről estére, hisz a könyv nem változott, és a mese folytatódott.
Olivér életének első regénye... szerintem nagyon szerette.
Végül röviden, hogy mit is olvashatunk fülszövegként a könyvben:

Mijoko Macutani: Táró kalandjai a hegyek országában
Különös világba vezeti az olvasót a japán író meséje, melynek hőse, Táró, a távol-keleti ország bábjátékainak és meséinek kedvelt alakja. A nagyanyján élősködő, naplopó fiúból egy csapásra hős lesz, amikor megtudja anyja szomorú sorsát, s elindul, hogy feloldja őt a gonosz varázslat alól. Útja viszontagságokkal teli, élete is veszélybe kerül, de végül mégiscsak győzedelmeskedik az ördögökkel és a természet erőivel vívott harcban.
Mijoko Macutani meséjét Kántor Péter fordításában, Varga Judit illusztrációival adjuk közre.